Egy kedves látogatónk „Hogyan lettél mozinéző?” kérdésünkre adott válaszát szeretnénk tolmácsolni nektek. Bizony, vagyunk még egy páran, akik nyitott gondolkodásúak vagyunk, szeretjük kezükben tartani a mozijegyet, a hozzá tartozó nasit, és szeretjük magunkat teljesen átadni a műnek, vagyis sötétben, csendben szeretjük bámulni a mozivásznat… Így van ezzel Lele Boglárka is, akinek ezúton is köszönjük szépen a moziról leírt érzéseit és élményeit!
„Elég fogékony vagyok a művészetekre. Imádom minden formáját! A könyveket, múzeumokat, zenei koncerteket, filmeket, színházat, mindent!
Elég sokat járok moziba is, de már egészen kicsi korom óta. Ahol lakom (Dunaharasztin) ott is volt mozi kiskoromban. Mindig vettünk bérletet! Öt előadás 20 ft volt. Még most is emlékszem, hogy narancssárga 4×10 cm-es lapokból állt és VUK volt rányomtatva! Emlékszem a mozi illatára. Arra, hogy ha vége volt a filmnek akkor egy szűk „sikátoron” kellett távozni! Jaaaj, IMÁDTAM!
Most 3 gyerkőcöm van 36 éves koromra és nekik is szeretném átadni azt, hogy nyitottak legyenek minden iránt! Gyakran járunk moziba és színházba is! Sajnos a múzeumokat még nem értékelik!
Még ha sokat dolgozom, akkor is a nap levezetése végett kell egy filmet megnéznem, hogy kikapcsolja az agyam. Nagyon nem szeretem ha beszélnek film nézés közben, mert élvezni akarom minden mozzanatát. A:”Mi volt eddig” mondattal kinyílik a bicska a zsebembe! Olyan még nem volt, hogy egy filmet abbahagytam volna. Még ha nem jött be annyira akkor sem. Valahogy úgy érzem, meg kell tisztelni az alkotókat azzal, hogy csak akkor mondunk véleményt a műről ha teljes egészében láttuk.„ Bogi
Ez akár egy új rovatsorozat is lehet, ha benne vagytok. Küld be Te is a „Hogyan lettél mozinéző?” kérdésünkre rövid történetedet a mozinezo@gmail.com email címre.
