Brad Peyton rendező humoros és fantasztikus kalandok sorozatára invitálja a nézőket.

Peyton az első rész nagy rajongója. Sean Andersonról, az ifjú felfedezőről a következőket mondja: „Tovább akartam fejleszteni a karakterét és történetét, újabb kihívások elé állítani, mert immár nem gyerek többé. 17 éves, és a saját útját keresi a világban. Most bebizonyíthatja, hogy nem csak útitársnak alkalmas, de saját jogán is felfedező lett belőle.”

Peyton számára a Kutyák és macskák: A rusnya macska bosszúja után nem volt ismeretlen az akciófilm és a vígjáték társítása. „Mindjárt nagyban gondolkodtam – mondta, miután elolvasta a Rejtélyes sziget forgatókönyvét. – Rögtön tudtam, hogy lesz benne szárazföld, lég és tenger, különös lények, barlangok, viharok, víz alatti csaták és légi hajszák, és mindezekre lélegzetelállító tájakon kerül sor. Ehhez a legmodernebb és legjobb technika, a 3D birodalmába kellett izgalmas utazást tennünk.”

A 2008-as Utazás volt az első élőszereplős film, amely a Fusion Systemet alkalmazta, az újszerű 3D-s kamerát, amit James Cameron és Vince Pace operatőr fejlesztettek ki, és vittek tökélyre az Avatárban. Nem csoda tehát, hogy a második rész alkotói ismét a Cameron Pace Csoporthoz fordultak, hogy a segítségükkel minél valóságosabb világot teremtsenek.

A rendező szerint: „A színészeknek érezniük kell a port a lábuk alatt. Igazi őserdőt akartam, nem csak a látszatát. Szó szerint termékeny talajon kellett életre kelniük a különös teremtményeknek.”

A filmvászon látható eseményeket részben Jules Verne Rejtelmes sziget és Nemo kapitány című könyvei, valamint Robert Louis Stevenson Robinson Crusoe-ja és Jonathan Swift Gulliver utazásai című regénye ihlették. Az Utazás a rejtélyes szigetre igyekszik minél többet hasznosítani az ihletforrásaiból. Ahogy Richard Outten, a forgatókönyvírók egyike fogalmaz: „A nagyapám meséiből és gyerekkorom néhány kedvenc könyvéből jött az ötlet. A különös és fantasztikus szigetről terjedő szóbeszédek három különböző írót is alkotásra ösztönöztek, így született meg az örök kalandor, valamint az unokája alakja.”

Sean Verne és írótársai műveit hívja segítségül, mikor a sziget helyét kell megtalálnia, aztán később is gyakran fordul Vernéhez, ha menekülés közben tájékozódnia kell, illetve elkerülnie a halálos veszélyeket. Brian Gunn, a másik forgatókönyvíró így vélekedik: „Ahelyett, hogy harcolva törnének utat, inkább a fejüket használják. Itt nem rossz szándékú ellenséget kell legyőzni, csak az időt, és olyan nehézségeket, amik megakadályozzák a hősök hazatérését.” Peyton, a film rendezője leszögezi: „Verne abban hitt, hogy a fantasztikum a való világból nő ki, és mi is így álltunk hozzá a feladathoz. Minél szürreálisabb világot teremtesz, annál több olyan szabályt kell hoznod, ami a való világban is működőképes. Épp csak azt kellett elérnünk, hogy hétköznapi, ismerős dolgok hirtelen váratlan és bizarr formát öltsenek.”