Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni (Me and Earl and the Dying Girl, hazai bemutató: szeptember 24.)  nemcsak a Sundance fesztivál zsűrijét és közönségét ragadta magával: a két legnagyobb Sundance-díj (a zsűri fődíja és a közönségdíj) óta a film és rendezője egyre nagyobb reflektorfénybe kerül. Alfonso Gomez-Rejon-ról mint egy új generáció meghatározó alakjáról írnak a szaklapok, és ő élvezi a sikert. Nem is csoda: nagyon régóta készült rá.

EnEarlEsACsaj_jelenetfoto_1

– Azért jobb lett volna, ha rögtön a főiskola után megdob valaki 100 millió dollárral, hogy forgassak filmet – nyilatkozta nemrég. – De így utólag már nem bánom, hogy ennyi mellékes dolgot csináltam mostanáig: biztos mind segítettek valahogyan. És nagyon örülök, hogy az első igazi filmemmel kivártam ezt a történetet. Az Én, Earl és a csaj, aki meg fog halni hülye kisfilmeket csináló főhősét mintha rólam volna megmintázva. Én pont olyan voltam, mint ő, csak a Mexikó-Texas határon nőttem fel. Ja, és nem voltam okos. Ja, meg szép sem. De a többi stimmel…