Anton orvos, aki ingázik otthona, egy idilli dán kisváros, illetve munkája, egy afrikai menekülttábor között. Ebben a két nagyon is különböző világban Antonnak és családjának olyan konfliktusokkal kell szembenézniük, amelyek nehéz döntés elé állítják őket: bosszú és megbocsátás között kell választaniuk.

Anton és Marianne válófélben vannak, külön élnek. Nagyobbik fiukat, a tíz éves Eliast bántják a többiek az iskolában, amíg az új fiú, Christian a védelmére nem kel. Christian nemrég költözött át Londonból apjával, Clausszal, miután az anyja rákban meghalt. Halála teljesen összezavarta Christiant. Elias és Christian között hamar szoros barátság fűződik, de amikor Christian bevonja Eliast egy tragikus következményekkel fenyegető bosszúba, a barátságuk mellett az életük is veszélybe kerül. Végül csak a szüleik segítségével tudnak kibékülni az emberi érzelmek, a fájdalom és az együttérzés összetettségével.

Interjú a rendezővel (Cineuropa)

Mi adta az ötletet az új filmjéhez?

Anders Thomas Jensennel beszélgettünk arról, hogy Dániát sokan milyen ideális és harmonikus társadalomnak látják, miközben a valóságban egyáltalán nem olyan tökéletesek a dolgok. Elkezdtünk gondolkodni egy olyan történeten, amelyben előre nem látható események drámai hatással vannak az emberekre, és darabokra törik ezt a képet életünk boldog helyszínéről. Így kezdett el fokozatosan kialakulni a két fiú története, akik barátok lesznek, de aztán egyikük hirtelen erőszakossá válik. Általában azt hisszük – vagy szeretnénk azt hinni –, hogy a gyerekek jók, a szeretet teremtményei; de itt ezt a 12 éves fiút kegyetlenné, egyenesen gonosszá teszi a harag, amit érez.

Mit mondana, miről szól igazából a film?

A film középpontjában a Mikael Persbrandt által alakított idealista orvos áll, aki humanitárius misszióban vesz részt valahol Afrikában egy menekülttáborban. Helyesen akar cselekedni, de az események próba elé állítják, és látjuk, hová vezethet ez. Története összekapcsolódik a két fiú történetével. Nagyon érdekes és izgalmas az orvos figurája, akinek a saját sebeivel is törődnie kell az életben, de mégis egy jobb világról álmodik.

Az Esküvő után-ban Mads Mikkelsen szintén egy humanitárius segítőt játszott, akit hirtelen nehéz döntés elé állít az élet. Önt láthatóan ezek az összetett férfialakok foglalkoztatják, akiket egyszer csak próbára tesz a sors, és kénytelenek szinte heroikus döntéseket hozni.

Azt gondolom, én a valóságos embereket szeretem, akiket az életproblémáik tesznek érdekessé. A filmben Mikael Persbrandt karaktere romantikus, idealista, de messze nem tökéletes. Igazi emberi lény a gyarlóságaival, kételyeivel és bizonytalanságaival együtt. Engem női rendezőként megragadnak ezek a férfialakok. A színészekben gyakran erős a női oldal, és én szeretem ezt felkutatni bennük, mintha egy rejtett kincset hoznék felszínre.

Amikor Jensennel a forgatókönyvet írták, már Ulrich Thomsenre és Mikael Persbrandtra gondoltak?

A forgatókönyvírás első szakaszában általában nem beszélünk még színészekről. Ilyenkor még teljesen a történetre és a jellemformálásra koncentrálunk. A második és harmadik változatnál kezdünk el ötletelni, és amikor megvannak a nevek, átírunk néhány részt.

Ez az első közös munkájuk Mikael Persbrandttal. Milyen volt dolgozni vele, illetve a gyerekszínészekkel?

Mikael igazán képzett színész, és nagyon erőteljes. Van benne valami ösztönös életerő, amivel lenyűgöző feladat volt rendezőként bánni. A válogatáson 120 gyereket hallgattak meg, ebből én tizenkettőt néztem meg. Nem egy fiút kellett kiválasztani, hanem egy csapatnyi fiút. Akik lehetnének is a felnőtt színészek gyerekei. A gyerekszínészekkel igazán őszintének kell lenni. Egyébként a felnőtt színészekkel való munkában is az őszinteségben hiszek. Az hozza ki a legtöbbet a színészből, ha őszinte, és ugyanakkor együtt érző vagy vele.

Tavaly januárban gondjai voltak a szudáni kormánnyal, amely anti-iszlamizmussal vádolta a filmet, illetve azzal, hogy „Darfurban nem létező állapotokat” ábrázol. Hogyan élte meg ezt az epizódot?

A filmnek egyáltalán semmi köze Darfurhoz. Részben Kenyában forgattuk, és a cselekmény valahol Afrikában játszódik, nem konkrét helyen. Ráadásul a történetben nincs is szerepe a vallásnak. Teljesen alaptalan vád volt.

Ön Skandinávia egyik leginkább „profitábilis” rendezője, és filmjeit szerte a világon forgalmazzák. Fontos önnek ez a széles körű elismerés?

Igen, nagyon fontos. A filmezés számomra nem azt jelenti, hogy csinálunk egy kis avantgárd filmet, amit senki nem fog megnézni. Én élvezem, hogy kapcsolatba léphetek a közönséggel, és gondolok is a közönségre, miközben a filmet készítem.

Hallani a nevét egy új vígjátékkal kapcsolatban, aminek szintén Jensen a társszerzője, és amit a Zentropa fog forgalmazni; illetve egy Ingmar Bergman életéről szóló filmsorozat kapcsán is, amit a svéd SVT televízió gyárt majd. Melyik lesz a következő?

Most egyelőre az Egy jobb világ promóciója köt le. Nem is döntöttem még el igazán, hogy mi legyen a következő.

Díjak:

  • Golden Globe Díj: Legjobb idegen nyelvű film, 2011
  • Római Filmfesztivál Kritikusok Díja és Közönségdíj, 2010
  • Dánia Oscar-jelölése a legjobb idegen nyelvű film kategóriában, 2011

[scg_html_vizszintes_vonal]

Eredeti cím: Haevnen | Műfaj: dán film | Rendező: Susanne Bier | Játékidő: 122 perc | Zene:  | A film forgalmazója: Cirko Film | Hazai mozi bemutató: 2011. február 10. | Főszereplők: Mikael Persbrandt, Trine Dyrholm, Ulrich Thomsen, William Johnk Juels Nielsen, Markus Rygaard | Weboldal: www.sonyclassics.com/inabetterworld